A napjainkban tapasztalható klímaváltozás a globális felmelegedés, melyhez az emberi tevékenység jelentősen hozzájárul, felgyorsítja azt, kevesebb mint 150 év alatt jelentős változások jöttek létre. A klímakutatók szerint, ha az emberi tevékenység fel tudta gyorsítani a klímaváltozást, akkor le is tudja lassítani azt.

A globális felmelegedés lelassítása érdekében számos dolgot tehetünk, melyek közül a legfontosabbak az erdőtelepítés, a fosszilis energia (szén, kőolaj, földgáz) megújuló energiával történő helyettesítése, energiahatékonyság növelése, műtrágyahasználat kiváltása a mezőgazdaságban, a tömegközlekedés előtérbe helyezése vagy éppen a lokalizáció (helyben megtermelt áruk helyben történő értékesítése) is hatékony eszköz lehet.

A klímát megváltoztató emberi tevékenységek közül ugyan a legtöbb figyelmet a fosszilis energia használatából származó szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátása kapja, bár a klímakutatók egy kis része vitatja ezt. A tudósok többsége mindenesetre amellett teszi le a voksát, hogy a klímát alapvetően befolyásolják olyan emberi tevékenységek is, mint az erdőirtás, a földhasználat, az állattenyésztés vagy az ózonréteg elvékonyodása.

A gleccserek visszahúzódása 1850 óta világszerte megfigyelhető, egyre dinamikusabban zajló jelenség, amelynek lehetséges következménye a vízkészletek csökkenése, a jégárak, növény- és állatvilágának pusztulása, hosszú távon pedig a világtenger szintjének emelkedése.

A magas hegyvidékek jégsapkáinak eltűnése világszerte megfigyelhető (Himalája, Alpok, Andok, Kilimandzsáró). 1980 óta a globális felmelegedés hatására a gleccserek erőteljes olvadásnak indultak a Föld minden táján, sok gleccser el is tűnt. Évente átlagosan egy métert veszítenek vastagságukból az ausztriai gleccserek is. Ezek az események előrevetítik az eddig (1980-2000) 20 cm-es tengerszint-emelkedés növekvő gyorsulását. A gleccserek fogyásának sebessége 2007-re kétszeresére gyorsult 1996-hoz képest. Mindez a világ összes alacsonyan fekvő területét veszélyezteti. Felmérési adatok alapján készített modellszámítások azt valószínűsítik, hogy ha 2 Celsius-fokkal emelkedik a világtengerek átlagos hőmérséklete, akkor ezer év alatt 3,8 méteres tengerszint-emelkedésre lehet számítani. Ennek nagy része azután következik majd be, miután a nyugat-antarktiszi selfjég összeomlik. Erre a legtöbb modell alapján a 2 Celsius-fokos melegedés utáni két évszázadban kerülhet sor.

Az időjárási feljegyzések kezdete óta először mértek 20 Celsius-fok fölötti hőmérsékletet az Antarktiszon. 2019 júliusa volt a valaha mért legforróbb hónap. Több mint száz évre visszamenőleg vannak erről részletes feljegyzések, a rekordot eddig 2016 forró júliusa tartotta, de 2019-ben ennél is melegebb volt 0,04 fokkal.

A kutatók szerint 2100-ra 2,4 Celsius-fokkal nőhet a hőmérséklet, de ez lehet4,8 Celsius-fok is. A párizsi klímaegyezménybe foglalt, 2100-ig tervezett 1,5 fokos emelkedéssel sokan nem számolnak, mert annak megvalósulását nem tartják valószínűnek.

Az ausztrál bozóttüzek hatása sokkal súlyosabb volt, mint korábban a klímaváltozási előrejelzésekből becsülték: egy új tanulmány szerint egymilliárd állat pusztult el, és a lángok magyarországnyi területet perzseltek fel. A kutatók szerint a katasztrófa “tüzes ébresztő volt a klímatudománynak”

A dél-ausztráliai tüzekben 33 ember vesztette életét. 2019 szeptembere és 2020 januárja között 5,8 millió hektárnyi erdő égett el Új-Dél-Walesben és Victoria államban. Ez a kontinens erdős területeinek durván 21 százaléka, ami példátlan az eddigi tűzvészek történetében.

Az olvadó grönlandi jégtakaró metángáz tonnáit bocsátja ki a légkörbe, és a jég alatti biológiai aktivitás az eddig feltételezettnél jóval nagyobb hatással van a légkörre. A metángáz a harmadik legjelentősebb üvegházhatású gáz a légkörben a vízgőz és a szén-dioxid után. Bár kisebb koncentrációban fordul elő, mint a szén-dioxid, 20-28-szor ártalmasabb. Ezért kisebb mennyiségben is képes aránytalanul nagy hatással lenni a légköri hőmérsékletre. A Földön lévő metángáz többségét mikroorganizmusok állítják elő, amelyek a szerves anyagot alakítják át metángázzá oxigén hiányában főként lápos, mocsaras térségekben és mezőgazdasági területeken. Most már az is látható, hogy aktív mikroorganizmusok élnek  kilométerekkel a jég alatt, és nem csak túlélnek ott, hanem a Föld rendszerének más részeire is valószínűleg hatással vannak. Az északi-sarki metánforrásokat tanulmányozó legtöbb kutatás a sarkvidék örökké fagyott talajára összpontosított, mivel az nagy mennyiségben tartalmaz szerves szénkészleteket, amelyek metángázzá alakulnak át, amikor olvad a föld a klímaváltozás miatt. A kutatások megmutatták , hogy a jégtakaró mélye, amely nagy szénkészleteket, folyékony vizet és mikroorganizmusokat és kevés oxigént tartalmaz, ideális feltétele a metángáz kialakulásának, és ez szintén forrása a légköri metánnak. Szibéria és Alaszka tartósan fagyott mocsaraiból, valamint az óceánok mélyéről nagy mennyiségű metán (CH4) kerülhet a légkörbe, ami drámai mértékben gyorsíthatja a globális felmelegedést. Korábbi vizsgálatokban megállapították, hogy a szibériai és észak-amerikai permafrost (örökké fagyott talajréteg) felengedésekor metánt bocsát ki, amely előtte millió évekig elzárva volt a talajban. Az így kibocsátott metán hozzájárul a felmelegedéshez, ami aztán újabb metán légkörbe kerüléséhez vezet, így kialakul egy gyorsuló körfolyamat.

Lehet, hogy az ezer éves időtávlat beláthatatlan a mában élő embernek, sőt még a két évszázad múlva előálló helyzet sem érdekel különösebben sokakat. Ugyanakkor már az is érezhető hatást fog gyakorolni a tengerek mellett lakó emberek életére, hogy az előrejelzések szerint az elkövetkező száz évben 45-82 centivel majd emelkedik a tengerszint.

Kutatók szerint, az emelkedő tengerszint, az óceánok elsavasodása, illetve a víz melegedése együttesen azt fogják okozni, hogy 2100-ra a Föld gyakorlatilag összes korallzátonya elpusztulhat .

Még aggasztóbb  az, hogy a pusztulás nagy része (70-90 százaléka) rögtön a következő 20 évben be fog következni. Az ok a klímaváltozás, illetve a szennyezés.

Eltűnhet a világ homokos tengerpartjainak fele az évszázad végére, ha változatlan tempóban folytatódik a globális felmelegedés – állítja egy európai uniós kutatás.

A emberi tevékenység brutális fajpusztulás okoz. Körülbelül egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kihalás, sokat közülük évtizedeken belül, ez a veszély az emberiség története során példa nélküli. A honos fajok átlagos egyedszáma a legfontosabb szárazföldi élőhely típusokban 1900 óta legalább 20 százalékkal csökkent. A kétéltű fajok több mint 40 százaléka, a zátonyképző korallok csaknem 33 százaléka és az összes tengeri emlős több mint egyharmada veszélyeztetett. A rovarok tekintetében a kép nem ennyire egyértelmű, de a létező adatok szerint 10 százalékuk léte forog kockán. A 16. század óta 680 gerinces faj halt ki, és az étkezési vagy mezőgazdasági hasznosítású háziasított emlősfajták 9 százaléka tűnt el 2016-ra, további ezer fajta továbbra is veszélyeztetett.

A földi élet alapvető, egymással szoros kapcsolatban élő hálózata zsugorodik és egyre inkább pusztul . Ez a pusztulás az emberi tevékenység közvetlen következménye, és komolyan veszélyezteti az emberi jóllétet a világ minden régiójában.

A kutatók szerint  a Föld éghajlata olyan irányba tolódik, amit még nem ismerünk.

Mindenkinek meg kell tenni azt amit tud, hogy a negatív folyamatok megálljanak. Olyan életformát kell követnünk amely segít a pozitív változások előidézésében. Környezetudatos életmódra , a lehető legkisebb ökológiai lábnyom kialakulására illetve annak megszüntetésére kell törekednünk

A felhasznált energia igen kis része származik csak alternatív, újra felhasználható energiaforrásokból. Az energiatermelés rengeteg üvegházhatású gázt bocsát ki.

Szokásainkat úgy kell igazítani és megváltoztatni, hogy az energiát a lehető leghatékonyabb módon használjuk fel!